Sok gyermek tizenegy hónapos kora körül mondja ki az első szavát – bár előfordulhat, hogy gyermekünk már kilenc hónapos korában megszólal, míg mások egy év elteltével sem nyilatkoznak meg. Ezeket az első szavakat tart a legtovább megtanulni, és türelmesen kell várakoznunk, míg gyermekünk előáll egy újabbal. az első szavak néha rendkívül lassan rögzülnek, míg a gyermek szókincse el nem éri a 10 szót.
A beszéd fejlődése
Azzal is segíthetjük a szókincs fejlődését, hogy megnevezzük a dolgokat, amikor gyermekek érdeklődést mutat ezek iránt. Valószínűleg már rámutat a számára kívánatos tárgyakra, miután felfedezte, hogy a mutogatás hatékony kommunikációs eszköz. Amikor felvesszük az adott tárgyat és gyermekünk kezébe adjuk, mindig nevezzük a nevén.
Ne aggódjunk, ha csak mi, szülők értjük gyermekünk első szavait. Két-három évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a gyermek a közvetlen családtagokon kívül mással is megértesse magát.
[ads1]
Ne próbáljunk változtatni a pici kiejtésén, mert ezzel megingathatjuk az önbizalmát, és talán attól is visszariasztjuk, hogy új szavakkal kísérletezzen. Ugyanakkor ne térjünk vissza a hibásan ejtett szavakhoz csak azért, mert azok mókásan hangzanak. Ha ismételgetjük a hibáit, gyermekünk sokkal tovább fogja használni a hibás ejtett szavakat, mint egyébként tenné.
Mozgékonyság
Gyermekünk egyre inkább megáll a saját lábán, és talán már a járással is próbálkozik. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy a járás legelső jeleire elrohanjunk a cipőboltba, hiszen gyermekünk még ekkor sem igényli a cipőt – sőt, a fejlődésnek ebben a szakaszában egyáltalán nem tenne jót a lábnak. A gyermek csakis akkor szorul cipőre, amikor már magabiztosan jár, és a lábnak szüksége van a védelemre, hogy a szabadban is kipróbálhassa tudását.
A járás elsajátítása kísérletezés kérdése. Mi magunk nem sok mindent tehetünk az ügy érdekében azonfelül, hogy igyekszünk a lehető legbiztonságosabbá tenni a területet, ahol a nagy eseményre előbb-utóbb sor kerül. A kisgyermek sajnos arra van kárhoztatva, hogy jó néhányszor megtapasztalja az esést, míg elsajátítja a járás művészetét, és a mi reakciónk nagyban befolyásolhatja gyermekünk reakcióját. Ha túlreagáljuk a dolgokat, gyermekünk elveszítheti kalandvágyát, és félelemmel fog szembenézni a fejlődéssel óhatatlanul együtt járó kihívásokkal. Ha nyugodtak maradunk, gyermekünk valószínűleg könnyebben viseli majd el a bukásokat.
