Mennyi ideig tart a szülés?

A szülés előjelei

Kicsi a valószínűsége, hogy nem ismerjük fel a vajúdás kezdetét – a jelek szinte félreismerhetetlenek. Három főbb jelből tudhatjuk, hogy a vajúdás nemsokára megkezdődik, és ezek bármilyen sorrendben bekövetkezhetnek:

Véres folyás:

A nyákdugó, mely eddig lezárta a méhnyak méh felé eső végét, most kilökődik és végighalad a hüvelyen, majd rendszerint véres-nyákos váladékként jelenik meg. Erre a vajúdás megkezdése előtt vagy az első szakaszban kerül sor.

A magzatvíz elfolyása:

A magzatburok, melyben eddig a magzat lebegett, megreped, és a repedés nyomán tiszta magzatfolyadék kezd szivárogni a hüvelyből. Ha a folyadék sárgás, zöldes, vagy barnás színű, akkor azonnal kórházba kell vonulni, mert a magzat veszélyben lehet. A magzatvíz elfolyására órákkal a vajúdás megkezdése előtt éppúgy sor kerülhet, mint amikor az már javában tart.

Fájások:

A vajúdás során a méh eddig is tapasztalt összehúzódásai rendszeressé válnak. Az első szakaszban az összehúzódások zárt állapotából mintegy 10 cm-nyire nyitják meg a méhnyakat; a második szakaszban segítenek kinyomni a kisbabát, majd a placentát. A legtöbb nő az összehúzódásokat fájdalmas görcsökként érzékeli. A fájásokat rosszullét, kellemetlen hátfájás és hasmenés kísérheti.

A vajúdás szakaszai

Az első szakasz:

A vajúdás és szülés három szakaszát különböztetjük meg, és ezek közül az első szakasz a leghosszabb, ami első gyermek esetében általában 8-12 óráig eltart. (Ez az idő lehet jóval rövidebb, de jóval hosszabb is.) Az összehúzódások, melyek kezdetben enyhék és rendszertelenek, mostanra felerősödnek és egyre sűrűbben következnek egymás után. Miután a fájások 10 perces rendszerességgel jönnek, és átlag 45 másodpercig tartanak, fel kell készülnünk rá, hogy elinduljunk a kórházba. Bár az első szakaszban javarészt aránylag könnyen boldogulunk, nem árt, ha ilyenkor is van mellettünk valaki. Tanácsos enni is egy keveset, amint a vajúdás megkezdődik, arra az esetre, ha bármilyen okból sürgősségi érzéstelenítésre lenne szükség, és el szeretnénk kerülni a rosszullétet.

Az első szakasz vége felé bekerülünk az ún. átmeneti szakaszba, mely akár egy óráig is eltarthat. Az átmeneti szakaszban a gyermek lefelé indul a szülőcsatornában és erős késztetést érzünk rá, hogy nyomni kezdjünk, holott a méhnyak ekkor még nem tágult ki teljesen. A tanult légzéstechnikák segítségével ellent tudunk állni ezeknek a nyomásingereknek.

A második szakasz:

Miután a méhnyak teljesen kitágult és elkezdjük kinyomni a kisbabát, kezdetét veszi a második szakasz. Ez kis szerencsével fél óra alatt véget ér, de éppúgy eltarthat két óráig is. Miután a kisbaba feje láthatóvá válik, a szülésznő tudatja velünk, hogy ideje elkezdenünk nyomni. Amikor a fej eléri a hüvelynyílást, zihálva, rövid lélegzetvételekkel kell lélegeznünk, hogy a fej lassan szülessen meg, amennyire csak lehetséges. A megfelelő légzéstechnika lehetővé teszi, hogy a gát izomzata és bőre megfeszüljön, miközben a második szakasz zajlik. Ha valószínűnek tűnik a gátszakadás, a gátat az epiziotómiának nevezett sebészi eljárással és helyi érzéstelenítés mellett átvágják. Miután a fej világra jött, a baba teste már gyorsan követi.

Amint a kisbaba megszületik, a hasunkra teszik, hogy mi is láthassuk. A köldökzsinórt elszorítják és elvágják, majd a szülésznő meggyőződik róla, hogy minden rendben az életfunkciókkal, és az újszülött rendesen lélegzik. Ha úgy akarjuk, ezután mindjárt a mellünkre is vehetjük.

A harmadik szakasz:

A szülés utolsó fázisában a placenta kerül napvilágra, ami rendszerint még félórát sem vesz igénybe. Lehetőség szerint injekciót is kapunk, hogy felgyorsuljon a folyamat. A szülésznő ezután ellenőrzi, hogy a placenta teljes egészet alkot-e, és egyetlen része sem maradt bennünk. Ha gátmetszést is alkalmaztak, most összeöltik a helyét.

Meddig tart a szülés?

Nincs két egyforma szülés! Nemcsak fájdalomtűrő képességünk nagyon különböző, hanem abban is igencsak eltérünk egymástól, hogyan és mennyi idő alatt látja meg kisbabánk a napvilágot.

Megfigyelésekre hagyatkozva elmondhatjuk, hogy az első szülés időtartama általában 8-12 óra, a 6, a többedszer szülőknél már csak 4-5 óra. Honnan kezdve számítjuk ezt a hat-nyolc órát? Nagyon eltérően értelmezhetjük a különféle jeleket, ezért a szülések hosszára vonatkozó becslésekhez tegyük hozzá azt is, hogy a szülés kezdetét a rendszeres és a méhszáj tágulásával járó fájások megindulásától számítjuk. Az először szülő kismama méhszája általában egy-kétóránként tágul egyujjnyit, a többedszer szülőé pedig óránként.

A szülés haladását azonban testi adottságok is befolyásolják, például a kötőszövet lazasága, a magzat nagysága és fejének helyzete - nem is beszélve a lelki tényezőkről. Előfordul, hogy az első szülés a szokásosnál gyorsabban zajlik le, a második viszont elhúzódik - talán éppen egy akkor kibontakozóban levő magánéleti válság miatt. Az sem szabály, hogy a 3-4. szülés egyre könnyebb és rövidebb, bár általában valóban így szokott történni. Ha a burok a rendszeres fájástevékenység megindulása előtt reped meg - ezt idő előtti burokrepedésnek nevezzük -, gyakran tapasztalhatjuk, hogy hosszú órák telnek el az első méhösszehúzódásokig. Annál jobb, minél kevesebb testbe hatoló vizsgálatra kerül sor ilyenkor, hiszen a burokrepedéstől kezdve a kórokozók számára is nyitva áll az út. Orvosi szempontból akkor beszélünk elhúzódó tágulásról, ha a rendszeres, erőteljes fájástevékenység beindulásától számított 12 óra múlva sem tűnt el a méhszáj.

A tágulási szak a legnehezebb

A szülés leghosszabb, legfárasztóbb időszaka az a néhány óra, amíg teljesen kitágul a méhszáj. A méhösszehúzódások egyre hevesebbek, egyre hosszabb ideig tartanak, s ahogy csigalassúsággal múlnak az órák, a kismama is egyre fáradtabb. Ha sem a magzatnál, sem édesanyjánál nem lépnek fel sürgős beavatkozást igénylő szövődmények, nincs különösebb jelentősége annak, hogy hány óra telik el a születésig. Rengeteget segít ilyenkor, ha a vajúdó kismamának senkihez és semmihez sem kell alkalmazkodnia. Így nem az emészti fel erejét, hogy megfeleljen az orvos, a személyzet vagy a hely elvárásainak, uralkodjon magán, s összeszorított fogakkal próbáljon fegyelmezetten viselkedni. Az összeszorított fogak egyébként sem kedveznek a szülés haladásának. Aki összerándult, görcsös izomzattal a fájások ellen dolgozik, saját dolgát nehezíti meg. Jobb, ha átengedi magát a testében zajló folyamatoknak, s azt teszi, ami ebben a helyzetben leginkább segítségére van. Jóleshet a szabad, gátlástalan ordítás s a csendes visszavonultság is. Nem vagyunk egyformák!
A vajúdás során általában a méhszáj eltűnését megelőző órában érkezünk el holtponthoz. Az összehúzódások ekkor a leghevesebbek. Ilyenkor van óriási jelentősége a személyre szabott, együtt érző támogatásnak, masszázsnak, borogatásnak. Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, legalább a kétségbeesés és a félelem nem gátolják a kinyílást, a magzat útjára bocsátását. Manapság egyre több kórházban alakítanak ki egyágyas szülőszobákat, így jó esély van arra, hogy senki se zavarja meg indokolatlanul ezeket a fontos perceket. Nem beszélve a bababarát kórházakról, ahol valóban minden és mindenki azt teszi, ami a kismamának és a babának a legjobb lehet ebben a nehéz helyzetben.