|
Elgondolkodtató adatok:
-
A császármetszések aránya a nyugati
országokban és hazánkban is húsz év alatt a háromszorosára emelkedett
(ma 22%).
-
Az újszülöttkori agyi károsodások száma
alig néhány százalékkal csökkent.
-
Brazíliában 46 százalék a
császármetszések aránya.
-
Több olyan országban, ahol nagyon
alacsony a szülés körüli megbetegedések, sérülések száma, a
császármetszések aránya nem éri el a 10 százalékot.
-
A WHO ajánlása szerint „nincs olyan
területe a világnak, ahol a 10-15 százalék feletti császármetszési
gyakoriság indokolt lenne."
-
A császármetszés költségei a hüvelyi
szüléssel járó kiadások többszörösére rúghatnak.
-
Az első császár határt szab a gyerekek
számának: három császármetszésnél többet már csak nagy kockázattal
lehet végezni.
Egészséges
testbe vágni?
Az orvosi indok nélküli, előre eltervezett (elektív) császármetszés
kérdése megosztja az orvostársadalmat. Nyugaton – ahol régóta erősebb a
verseny a betegekért – számtalan orvos keresi az igazolását annak, hogy
a hüvelyi szülés a természet elfuserált találmánya. A fő érv ellene,
hogy károsítja a medencefenék izmait, inkontinenciát okoz.
–Nagyon fontos, hogy leszögezzük, kire
vonatkozik ez a kérdés – mondja Rákóczi
István professzor, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosa.
– Amikor „kért császármetszésről" beszélünk, más elbírálás alá esik az a
nő, aki szövődménymentes várandósság után szeretne műtétet, mint az,
akinél kisebb-nagyobb problémák miatt az orvos is eleve fontolóra veszi,
hogy operáljon-e. Az első esetben egyértelmű a válasz:
a császármetszés hasi műtét, ami kimutathatóan
veszélyesebb, mint a hüvelyi szülés. Az orvos tehát jogosan utasítja el
az ilyen kérést. Természetesen, ha a kismama ragaszkodik az
elképzeléséhez, biztosan talál olyan szülészt, aki kötélnek áll.
A professzor szerint az orvos dolga az, hogy mindenre kiterjedő,
kiegyensúlyozott felvilágosítást adjon. Ismertetnie kell azokat az
érveket, amelyek a műtét mellett, illetve ellene szólnak – a
„felvilágosítás" mikéntje erősen befolyásolhatja az anya döntését. Vajon
ha a spinális érzéstelenítés és az altatás között kell döntenie,
melyiket fogja választani, ha az orvos ezt kérdezi: „Hátba szúrjam, vagy
aludni szeretne?"
– Egészséges terhesség után véleményem szerint nem kétséges, hogy a
hüvelyi szülést kell előnyben részesíteni. Bizonyos esetekben viszont –
amikor van valamennyi létjogosultsága a műtétnek – a szülő nőt is be
kell vonni a döntésbe. Ilyen például a korábbi császármetszés utáni
szülés. Tudjuk, hogy ilyenkor körülbelül ötven százalék az esélye annak,
hogy a szülés hüvelyi úton zajlik le, de figyelembe kell venni az anya
véleményét is, hogy megpróbálja a hüvelyi szülést, vagy ismételt
császármetszést szeretne. Ritkán előfordul, hogy az előzetes
császármetszés után a hüvelyi szülés során a heg szétválik, és ez az
anya és a magzat életét veszélyezteti. Ennek gyakorisága 0,5-1,5
százalék. A másik ilyen eset a magzat farfekvése. Első szülésnél jobbak
az esélyek, ha császármetszést végzünk. Többedik szülésnél már nincs
komolyabb rizikó, mégis sokat nyom a latban az anya véleménye. Ha a
műtétet választja, a kórlapon rögzítjük, hogy ez az ő kérésére történt.
Lehetséges
szövődmények
Kóros esetben a hüvelyi szülésnek is
lehetnek szövődményei, ezek megelőzésére számtalan eszköze van az
orvostudománynak – többek között a császármetszés. Ha viszont minden
rendben van, vajúdás közben sem merülnek fel nehézségek, és a szülés
folyhat a maga módján, a maga természetes ütemében, akkor csak ritkán
okoz maradandó károsodást. A medencefenék izmainak megnyúlására lehet
számítani – ami szexuális problémákhoz és vizelettartási nehézségekhez
vezethet –, ezek azonban – általában – átmeneti gondok.
A császármetszés lehetséges szövődményei számosak, hiszen itt a műtét és
az érzéstelenítés (esetleg altatás) veszélyeivel – ha ritkán is –
egyaránt számolni kell.
– Császármetszés után gyulladás jöhet létre a műtét által érintett
területeken. Komolyabb esetben szepszissel (az egész szervezetre
kiterjedő fertőzéssel) is meg kell küzdeni. A császármetszés
természetéből adódóan a hüvely kórokozói (a hüvely nem steril!) a méhen
és a szabadon álló hasi szerveken följuthatnak egészen a hasfalig.
Létrejöhet bélelzáródás a lelassult bélműködés és helyi gyulladás miatt.
Nagyobb a trombózis (vérrögképződés) veszélye is, ugyanúgy, mint bármely
más műtétnél. Ma már viszonylag ritkák az ilyen szövődmények, de
egészséges nőt egyik veszélynek sem tenném ki szívesen ok nélkül.
A császármetszés további veszélye abban rejlik,
hogy növeli a következő terhességek és szülések kockázatát. A
méhen ejtett metszés hege a következő terhességnél nehezíti a lepény
megtapadását, császármetszés után gyakoribb a lepényleválás, és
növekszik a különböző lepényi tapadási rendellenességek gyakorisága.
Ezeket a lehetőségeket mind figyelembe kell venni, amikor valaki
kényelmi, esztétikai vagy más okból császármetszést kér – mondja Rákóczi
professzor.
Rutinműtét
lett
Hatvanegy évvel ezelőtt, amikor születtem, veszélyes, nagy műtét volt a
császármetszés, amire csak végszükség esetén szánta rá magát az orvos
-mondja Dr. Krasznai Péter kandidátus,
szülész-nőgyógyász főorvos. – Óriási fejlődés ment végbe az
elmúlt években, s ennek köszönhetően a műtét anyai veszélyei töredékükre
csökkentek. Az antibiotikumoknak köszönhetően ritkán fordul ma már elő
fertőzéses szövődmény, a varróanyagok, a Misgav-Ladach műtéti technika
és az anesztézia korszerűségének köszönhetően kórházunkban pár órával
műtét után felkelhetnek a kismamák, és képesek arra, hogy ellássák
kisbabájukat, a negyedik napon pedig haza is mehetnek. Nem véletlen,
hogy egyre gyakrabban találkozunk azzal a világszerte tapasztalható
jelenséggel, hogy a szülő nő eleve császármetszéssel szeretne szülni.
2002 nyarán Norvégiában olyan konferencián vettem részt, melynek előadói
éppen ezzel a témával foglalkoztak. Sok a vitás kérdés, s valóban nem
mondhatjuk, hogy a szülészek egy véleményen lennének például az elektív
császármetszés megítélésében. Én azonban úgy látom, hogy jobb eredmény
várható attól a műtéttől, amelyet megfelelően kivizsgált, előkészített
páciensen, a személyzet számára optimális időpontban, még a fájások
megindulása előtt, tehát nem kialakult vagy fenyegető vészhelyzetben
hajtanak végre. Az érett, egészséges magzatot pedig manapság nem éri
számottevő hátrány amiatt, hogy császárral születik.
Nemrégiben olvastam egy
amerikai szülész emlékirataiban, hogy azt még sosem
bánta meg, ha császármetszés mellett döntött, de azt már sokszor, hogy
mégis hüvelyi szülés mellett voksolt. Ez a gondolat nemcsak arra világít
rá, hogy a szülésnek számtalan, előre nem látható szövődménye lehet,
hanem arra is, hogy a császármetszés elmulasztása miatt jogi
következményekkel is számolnia kell az orvosnak. Azért még senkit
sem pereltek be, mert császármetszést hajtott végre. Ráadásul a
császármetszés vitathatatlan előnye a szüléssel szemben, hogy semmiféle
kárt nem tesz a hüvelyben és a gátizomzatban. Nehéz szülés esetén
azonban sokféle szövődménnyel lehet számolni. Felesleges császármetszés?
Nehéz volna utólag megmondani, melyik volt az. Nem véletlen, hogy a
műtét javallatát Zoltán Imre professzor
nyomdokain haladva ma így foglaljuk össze: minden olyan esetben
császármetszés mellett kell dönteni, amikor ettől jobb eredmény várható,
mint a hüvelyi szüléstől. A világ valószínűleg
afelé halad, amit az említett konferencián is megfogalmaztak: a
terhesség során mindenkit fel kell világosítani a szülés és a
császármetszés előnyeiről, hátrányairól, s ezután meg kell adni a
lehetőséget, hogy az anya adott esetben az általa választott szülési mód
mellett dönthessen. Tapasztalataim szerint az, aki félelmei miatt
nem akar hüvelyi szülést, előbb-utóbb úgyis a műtőasztalon köt ki, akkor
is, ha nem volt orvosi javallata a beavatkozásnak.
Tévhitek
-
A
császármetszés kényelmesebb, hamarabb túl leszek rajta, és nem fáj.
Magára a műtét fél órájára mindez igaz, de a felépülés időszakára
közel sem. Legalább egy nap kiszolgáltatott, tehetetlen fekvés követi
a császármetszést, és esély van még néhány fejfájással eltöltött
napra. A seb gyógyulása pedig több hetet is igénybe vehet.
-
A
császármetszés kíméletes a baba szempontjából.
A műtét során ma már meglehetősen kis sebet ejtenek (esztétikai
szempontok miatt), ezért nem mindig sikerül a babát könnyedén
kiemelni. Nem ritka, hogy az anya gyomortájékára nyomást gyakorolnak,
sőt, az is előfordul, hogy vákuummal segítik ki a babát a méhből.
Jó a
babának?
Ha megkezdődött vajúdás után, szakszerű
érzéstelenítés mellett segítik világra császármetszéssel az érett
magzatot, akkor nincs nagy veszélyben az újszülött – a szövődmény
kockázata alig nagyobb, mint a normál hüvelyi szülésnél. Az úgynevezett
elektív császármetszésnek azonban, amikor a műtétet a szülés megindulása
előtt végzik, vannak kockázatai. Előfordul, hogy a magzat érettségét
helytelenül ítélik meg, ezért kissé éretlenebb újszülött jön világra.
Ebben az esetben nőhet a légzészavar előfordulásának esélye, amire az
elektív császármetszés egyébként is fokozott esélyt teremt.
Vajúdás alatt a magzatot érő élettani mértékű
stressz felkészíti a szervezetét a változások elviselésére, a tüdőt
pedig arra, hogy meg tudjon telni levegővel, és a léghólyagocskák
levegővel telve is maradjanak. Hüvelyi szülésnél áthalad a magzat teste
a szűk szülőcsatornán, a nyomás pedig kipréseli a magzati tüdőben lévő
folyadék nagy részét, így könnyebben indul meg a légzés.
Ha a kismamának bármilyen gyógyszert kell adni, annak magzati hatásaival
mindig számolni kell. Ha olyankor emelik ki a babát, amikor még magas az
anya vérében az altatószer koncentrációja, akkor előfordulhat, hogy a
baba légzése bénul, ezért lélegeztetni kell. Néha a gyógyszer
„ellenszerét" kell beadni, hogy magához térjen. Napjainkban vannak
„biztonságos", opiát jellegű fájdalomcsillapítók, melyeket néha
szülésnél is alkalmaznak
mert légzésbénító hatásuk csekély. Ezek
utóhatása azonban az újszülöttön napokkal később is érzékelhető. Egyes
megfigyelések szerint éppen a szopási készséget érinti hátrányosan, a
másik lehetséges mellékhatás a hányás és a hányinger. Ezek a gyógyszerek
az anya és a baba szempontjából is megnehezítik a korai kapcsolat
kialakulását. Ugyanez mondható el a spinális érzéstelenítéssel végzett
császármetszésről: a kismama egy teljes napig fekvésre kényszerül. Csak
folyamatos és hozzáértő segítséggel tudna az újszülöttel foglalkozni,
szoptatni, összebújni. De nincs az a kórház, amelyik minden nő mellé oda
tudna ültetni egy szakképzett nővért.
Szaktanácsadó:
Dr. Kovács Judit neonatológus gyermekgyógyász
adjunktus, Debreceni Egyetem, Női Klinika
Ébren vagy
altatásban?
Ma már egyre ritkábban, inkább csak sürgős
császármetszés esetén döntenek általános érzéstelenítés, köznapi nevén
altatás mellett. A gyógyszert a szülő nő vénájába adják be, majd
légcsövébe úgynevezett tubust vezetnek be, hogy lélegeztetését az
altatás idejére biztosítsák. Ritka, de nagyon súlyos, nehezen
befolyásolható, akár végzetes szövődmény lehet, amikor a tubus
bevezetése során fellépő hányinger miatt étel vagy gyomorsav jut a
légcsőbe, illetve a tüdőbe. A műtét végeztével egy másik, szintén
intravénásan beadott gyógyszerrel „ébresztik" a kismamát. Erre utólag
nemigen szokott emlékezni, mert a műtét után általában mély álomba
merül, ekkor azonban már segítség nélkül is tud lélegezni.
Mellékhatásként émelygés, hányás előfordulhat, s az első felkelésnél
szédülésre, ájulásra is számítani lehet.
Jelenleg az altatás mellett a spinális
érzéstelenítés a legelterjedtebb Magyarországon a császármetszéseknél. A
gyógyszert injekció formájában juttatják a gerinccsatornába, a kemény
gerincagyburkon belülre. Hatása öt-tíz percen belül beáll: úgy
érzi a kismama, mintha nem is lenne lába. Köldöktől le nincs
fájdalomérzékelés, de az érintések érezhetőek maradnak. Hatása a
beavatkozás után néhány órán belül teljesen elmúlik, de addig együtt
kell élni azzal a furcsa érzéssel, hogy az ember deréktól lefelé mintha
nem is létezne, a lábak mozdítása lehetetlen. Gyakori mellékhatás az
úgynevezett posztpunkciós tarkótáji fejfájás, mely a műtét után egy-két
nappal léphet fel. Speciális, vékony tű használata csökkenti e
szövődmény fellépésnek valószínűségét.
A legkorszerűbbnek tartott műtéti érzéstelenítési
technika az epidurális érzéstelenítés. Ez a külső szemlélő számára
ugyanolyan, mint a spinális: gerincbe adott injekció. A szúrás azonban
nem hatol át a kemény agyburkon, hanem vékony katéteren keresztül a
körülötte levő epidurális térbe juttatja a gyógyszert. A tű
kihúzása után a katéter a helyén marad, így szükség esetén növelhető a
gyógyszeradag, sőt műtét utáni
fájdalomcsillapításra is alkalmas, és ez
sem utolsó szempont. A két módszer ötvözésére is van lehetőség, ami
egyesíti az előnyöket a hátrányok nélkül.
Legtöbbször nem a szülő nő dönti el, melyik érzéstelenítési eljárást
fogják nála alkalmazni. Több szempontot is mérlegelnie kell az orvosnak,
annyi azonban bizonyos, hogy a gerincközeli érzéstelenítés legalább azt
lehetővé teszi, hogy lássuk a kisbabát a születése utáni pillanatban,
sőt, talán egy puszira is odanyújtják.
Szaktanácsadó:
Dr. Krasznai Péter kandidátus
Műtét után
Megkönnyebbülést jelent, amikor 12-24 óra elteltével eltávolítják a
hólyagkatétert, kihúzzák az infúziót, és lábra lehet állni. Az első
kiegyenesedés azonban meglehetősen fájdalmas. Sok függ az alkalmazott
műtéti módszertől. Minél több szövet sérült, annál nagyobb fájdalmakra
lehet számítani. Az új műtéti technikánál nem vágják szét az
izomszövetet, és a lehető legkisebbre méretezett vágásokat kézzel
tágítják. A fájó műtéti heget nem ajánlatos jegelni, mert a tartós
hideghatás hólyaghurutot okozhat. A vizeletürítés
kezdetben fájdalmas lehet, ennek az az oka, hogy a hólyagot a műtét
során le kell fejteni a méhről, így néhány napig érzékeny marad ez a
belső sebfelület. A harmadik-negyedik naptól már lényeges javulás
tapasztalható, bár még jó ideig bűvészmutatványszámba megy az egyik
oldalról a másikra fordulás, felülés. A tüsszentés, nevetés, öklendezés
még jó ideig megríkatja az embert, ezért a viccmesélést tanácsos pár
héttel későbbre halasztani. Érdemes joghurtot, kefirt
fogyasztani, esetleg gabonafélékkel, búzakorpával keverve, mert ez
segíti a bélműködés rendeződését. Szoptatni talán ülve a legegyszerűbb.
A metszés helye két-három hétig nagyon érzékeny, de sokkal tovább tart,
amíg teljesen gyógyultnak mondhatjuk.
Összeállította:
Sződy Judit, W.
Ungváry Renáta
kismama.hu 2003.
szeptember 01. |
