Nem mi rontjuk el!

Kevés szülő mondhatja el magáról, hogy soha egyetlen éjszakát sem kellett átvirrasztania csecsemője vagy kisgyereke miatt. A többség inkább arról számol be, hogy bizonyos időszakokban hetekig, minden éjszaka hatszor-nyolcszor fel kellett kelnie az aprósághoz. Ilyen sokan fognak mellé? Nevelési hiba következménye a gyakori ébredés?

A Kismama magazin létezése óta szinte nincs olyan téma, amelyre gyakrabban kérdeznének rá olvasóink, mint az alvásproblémákra. Éppen ezért sokszor, sok szempontból körüljártuk már ezt a kérdést, most mégis valami újdonsággal szeretnénk előállni. Olyan szakembereket kerestünk fel, akik mindennapi munkájuk során gyakran találkoznak ezzel a problémával, s megkérdeztük, hogyan segítenek a kimerült, kialvatlan, elkeseredett szülőnek.

Kiindulópontként vázoltunk egy teljesen átlagosnak tekinthető helyzetet: a nyolc hónapos, szoptatott kisbaba kiegyensúlyozottan, jól fejlődik. Az egyetlen gond, hogy

éjszakánként egy ideje óránként felébred, s csak akkor alszik el újra, ha anyukája megszoptatja. Az anya a harmadik zűrös hét után arra gondol, jobb lesz hozzáértő szakembertől tanácsot kérni, mert nem biztos, hogy sokáig bírja még ezt az igénybevételt. Lássuk tehát, mit válaszolnak azok, akiknek nap mint nap felteszik ezt a kérdést!

Eltérő alvásciklusok

Dr. Büki György gyermekneurológus, három gyerek édesapja:
Sokszor elegendő egy alaposabb beszélgetés a helyzet tisztázására, azaz arra, hogy megállapítsuk: nincs baj, elég, ha a szülőkkel átértékelünk néhány dolgot.
Nekem persze az is a szakmai feladataim közé tartozik, hogy olyan eseményekre, tényezőkre kérdezzek rá, amelyek valamilyen kóros állapot gyanúját vethetik fel. Mindig elmondom a szülőknek, hogy a csecsemők és kisdedek alvása is ciklusokban zajlik, de ezek kezdetben sokkal rövidebbek, mint egy felnőtté. A ciklusokban változó mélységű az alvás. Minden életkorban vannak szemmozgással, végtagmozgással járó időszakok is – a felnőtt is forgolódik éjszakánként az ágyában.
A szülőknek gyakran az a legfőbb aggodalmuk, vajon kipiheni-e magát így a baba. Az előbbiek értelmében megnyugtató lehet a válasz: a kipihentséghez teljes alvásciklusok kellenek. Míg azonban a baba az alvásciklusok végén ébred, addig a szülők alvását – valahol az ő hosszabb ciklusukban – szerencsétlenül megszakítja; így van az, hogy a szülők holtfáradtak, a gyerek meg olyan nappal, mint a motolla…
Apropó, motolla… Jellemző lehet, hogy az eddig nyugodtan alvó baba, aki kezdetben „szépen”, három-négy óránként kéredzkedett mellre éjszaka, majd áttért a hat-nyolc órás alvásra, most új szokást vett fel, újra gyakran fölébred. Az ilyen típusú alvásproblémák jellemzően abban az időszakban jelentkeznek, amikor a kicsi napközbeni elfoglaltsága a felegyenesedés: a felülést, feltérdelést, felállást próbálgatja. Nemegyszer a szülők maguk is észreveszik, hogy saját mozgására ébred fel a baba.
Mihelyst felébred egy ilyen korú gyerek, a mama megnyugtató közelségét kívánja. Sok szülő magától is meg meri tenni – már csak a saját nyugalmát, kényelmét is szem előtt tartva –, hogy beveszi őt a családi ágyba. Mások mással próbálkoznak, és rossz taktikai tanácsokból találunk eleget a sajtóban, a szomszédban, a családban. Utálom a „hagyja csak két éjszakát sírni” típusú javaslatokat! Ezek nincsenek tekintettel a gyerekek természetes élettani és lelki igényeire, megzavarják a szülőket, beépítik a bűntudatot, hogy „valamit mégiscsak elrontottam”… Ez az időszak (és napszak…) nem a nevelés ideje!
Furcsa félremagyarázás, de ezt is egy könyv dobta be a köztudatba, hogy a gyerek felébredve azokat a körülményeket keresi, amelyek közt elaludt – ebből az következnék, hogy aludjon el csak magában! Ebben az életkorban ez épp olyan időszerűtlen kívánság volna, mint az, ha szobatisztaságot követelnénk egy nyolc hónapostól. Az a tapasztalatom, hogy a szülők jó érzékkel hamar elvetik ezt a gyakorlatot. (Persze vannak olyan gyerekek, akik meg akár épp fordítva, szívesebben alszanak el saját kiságyukban, mások ringatást vagy cicit kívánnak, és – természetesen – egyiket sem, másikat sem ítélhetjük kórosnak, vagy minősíthetjük rossz szokásnak. Nem vagyunk egyformák).
Gyerekeink nem programozható kis automaták, akiket csak át kell csak állítani „szülőbarát” üzemmódra, hanem közelségünkre, melegségünkre vágyó, érző kis lények. A szülőknek is jólesik összesimulva, egymás közelében aludni!
Végül meg kell említenem, hogy néha valóban előfordul, hogy komoly működészavar áll az alvásprobléma hátterében. A budapesti Heim Pál Gyermekkórházban dolgozva kiváló lehetőségem van arra, hogy az alvásproblémák szervi, fül-orr-gégészeti vagy idegrendszeri hátterét tisztázzuk: a gyerekek „behuzalozása” után egy teljes éjszakai időtartamot vizsgálva fény derülhet különféle problémákra. Ezekre a legtöbb esetben létezik gyógyszeres vagy műtéti megoldás.

A fogzás a leggyakoribb ok

Martinovichné Debulay Bianca, a La Leche Liga Magyarország elnöke, szoptatási szaktanácsadó IBCLC, négy gyerek édesanyja:
Az édesanya ilyen esetben alvászavarra gondol, vagy arra, hogy valamit nagyon elrontottak, esetleg elkényeztették a babájukat.
Először azt szoktuk tisztázni, hogy nincs-e valami betegség a gyakori ébredés mögött. Sokszor arra gondol az édesanya – esetleg ezt a véleményt hallja másoktól is –, hogy nem elég a teje, ezért ébred fel sokszor a kicsi. Megpróbálja este jól megetetni a babáját, remélve, hogy akkor átalussza majd az éjszakát. Kiderül, hogy körülbelül féléves koráig viszonylag nyugodtak voltak az éjszakák, és csak azután kezdődtek a nehézségek. Ez olyan gyakran előforduló probléma, hogy nem tekinthetjük alvászavarnak.
A hat hónapos kor utáni gyakori éjszakai ébredés oka többnyire a fogzás. Jellemző ezekre a babákra, hogy nappal nyugodtak, kiegyensúlyozottak, jó étvágyúak. Kicsit talán duzzadtabb a fogínyük, de ezenkívül semmi egyéb jel nincs. A fogzás rendszerint addig okoz problémát, amíg az új fog át nem töri a fogínyt. Napközben sok minden eltereli a baba figyelmét a kellemetlen érzésről, de éjszaka sűrűn felébred rá.
A legfontosabb, hogy megnyugtassuk az édesanyát: sok társa tapasztal hasonlókat a hat hónapos kor utáni időszakban. A megpróbáltatások rendszerint addig tartanak, amíg előbújik az új fog. Előfordul, hogy az egyik fog nehezen jön ki, a másik pedig szinte észrevétlenül. Sokszor a szoptatást okolják a gyakori ébredésekért, de ez nem a táplálás módjával függ össze, hiszen vannak tápszerrel táplált, mégis gyakran ébredő babák.
Érdemes átgondolni a család alvási szokásait. Mindenképpen jó az, ha a baba az édesanya közelében alszik. Nagyon kimerítő lehet, ha másik szobába kell átmenni a felsíró kicsihez, fagyoskodni hálóingben egy fotelben, ráadásul nem is egyszer éjszakánként. Érdemes a kiságyat a szülői ágy mellé tenni, és egyikrácsát leengedni, hogy felkelés nélkül mellére tehesse a mama a nyugtalan babát. Ha elég nagy az ágy ahhoz, hogy mindhárman kényelmesen elférjenek, akkor az első ébredés után oda is vehetik a babát, és az éjszaka hátralevő részét együtt tölthetik.
Sok családban beválik, ha szivacsmatracot tesznek a szülői ágy mellé a kisbaba számára, és a mama odafekhet mellé megszoptatni, ha felébred. A legfontosabb, hogy a család minden tagja a lehető legtöbb pihenéshez jusson. Az éjszakai babagondozás még a múlt században sem volt olyan nagy gond, hiszen a hagyományos magyar családokban a legkisebb gyerek a szülőkkel aludt, és csak akkor tették át egy testvére mellé, amikor új baba született. Bizonyára sokkal kevesebb „alvászavaros” kisgyerek volt abban az időben.
Még egy nagyon fontos tanács az édesanyáknak: igyekezzenek napközben olyankor lepihenni, amikor a babájuk is alszik. A mosogatás, teregetés ráér. Egy rövid nappali alvás sok erőt tud adni a mozgalmas éjszakákhoz.

A közelség segít

Kovács Zsuzsa védőnő, Szigetszentmiklós, két gyerek édesanyja:
Tudom, hogy nem mindenki ért egyet a válaszommal, de szerintem ez az egyik legjobb megoldás. A nyolc hónapos, óránként felébredő csecsemő édesanyjának azt javasolnám, hogy próbáljon együtt aludni a babájával. Ha az apa is partner ebben, akkor a hálószobában hármasban, ha ez nem megoldható, akkor az anyuka aludjon a csecsemővel egy másik szobában.

A homeopátiás orvosnál

Dr. Molnár Mariann egy – gyakorlatilag már felnőtt – gyerek édesanyja, huszonöt éve gyermekorvos:
Úgy gondolom, hogy a szülő nem ajándékba kapja a gyereket, hanem feladatnak. Bármilyen problémája van a kicsinek, amíg nem tudjuk megszabadítani tőle, addig segítenünk kell neki, hogy a baj ellenére is a lehető legjobban érezze magát. Ha éjjel fölébred, akkor meg kell próbálni megnyugtatni: ha kell, szoptatással, ha kell, azzal, hogy akárhányszor magunkhoz öleljük és ringatjuk. A baba ősbizalommal a szüleitől kér segítséget, ha ezt nem kapja meg, valószínű, hogy később nem próbálkozik újra. Lehet sírni hagyni a kicsit, de akkor necsodálkozzunk,hogy kamaszkorában egy aluljáróban keresi a megoldást a problémáira, és nem otthon.
A szülőnek olyan megoldást kell találnia, ami számára is elfogadható. Ha eredendően nem megengedő, ölelgetős típus, akkor hiába vesz erőt magán és dajkálja a gyerekét éjjel, mert azt mondták neki. Olyan tanácsadót, olyan szakembert kell keresnie, akivel jól együtt tud működni. A homeopátiás kezelésnél ez nagyon fontos, hiszen mi a tünetektől függetlenül kikérdezzük a mamát a fogantatástól az adott pillanatig mindenről. (A várandósság alatti testi-lelki állapotáról, a szülésről, a baba szokásairól, betegségeiről, mikor és hogyan kezdődtek a panaszok, arról is, hogy például a kicsi a hideget szereti-e vagy a meleget, teljes sötétben szeret-e aludni, hogyan és mikor ébred föl, hogyan nyugszik meg, mit szeret enni és így tovább). Ha ezekről a dolgokról nem tud nyíltan beszélni, például nem meri elmondani, hogy a baba nem várt gyerek volt, akkor sajnos többnyire nem tudunk segíteni. Ha őszintén és nyíltan beszél, mert érzi, hogy az orvos elfogadja őt, akkor sokat megtudhatunk a családról és arról, hogy a környezete hogyan hat a babára, és ezekre a hatásokra ő hogyan válaszol. Ebből kiindulva megkeressük a számára megfelelő alkati szert, kiválasztjuk, hogy ezt milyen potenciában (a homeopátiás szerek „erőssége”) és milyen gyakran kell nála alkalmazni. Ha kiderül, hogy az ébredést bármilyen betegség, például nátha okozza, akkor természetesen először azt kezeljük.

Csecsemőkonzultáció

Hámori Eszter pszichológus:
A leggyakoribb, hogy a baba alvás-ébrenlét ciklusa nem a nappalok-éjszakák megszokott menetrendjéhez igazodik, és hosszú hónapok kellenek ahhoz, hogy átálljon az éjszakai, többórás alvásra. Ha a szülőkben elég energia és kitartás van, ki tudják várni ezt a folyamatot. Amikor az eredetileg jó alvó baba hirtelen gyakran felébred, először mindig ki kell zárni azokat az egészségi problémákat, amelyek nyugtalan éjszakákhoz vezetnek: ez orvosi feladat. Ezután érdemes csecsemőkonzultációban jártas pszichológushoz fordulni. A pszichológus szemszögéből sok ok elképzelhető, akár a baba, akár a szülők oldaláról. Lehet (és ezt nagyon gyakran tapasztaljuk), hogy a baba olyan fejlődési szakaszba lépett, ahol másképpen dolgozza fel az őt érő élményeket, mint addig. Ez különösen jellemző, amikor kúszni, mászni kezd, szilárd táplálékokat kezd fogyasztani: új, izgalmas élmények érik. Ha valóban a fejlődéssel összefüggésbe hozható átmeneti zavarról van szó, akkor a probléma magától megoldódik.
Lehetséges az is, hogy a család életében változások következtek be. A csecsemők – még ha óvjuk is őket a felnőtt élet nehézségeitől – gyakran megérzik, ha a „nagyokat” bántja valami.
Természetesen csak néhányat említettem a lehetséges pszichés okok közül. Nincs recept, amelynek alapján kész válasszal szolgálhatunk. Minden baba és szülőpár más és más, különböző élményekkel, tapasztalatokkal és megoldásmódokkal rendelkeznek. A pszichológus igyekszik megérteni a háttérben álló egyéni élményeket, a családtagok hozzáállását, így tud tanácsot adni. Javaslatokra egyébként nincs is mindig szükség, mert a szülők a konzultáció folyamatában sokszor saját maguk jönnek rá, hogyan rendezhetnék a problémát. A legjobb megoldások mindig ezekből a felismerésekből születnek.
Szakemberhez fordulni sosem árt, hiszen a szülő a beszélgetések hatására másképpen viszonyul a babához, és segíteni tud neki.

Értjük a baba jelzéseit?

Vincze Anikó pszichológus, egy gyerek édesanyja:
Ismert, hogy a hat-kilenc hónapos kisbabák legtöbbje bizonyos mértékű szorongást él át, ha édesanyjától el kell szakadnia, hiszen még úgy gondolja, ha nem látja, nem is létezik, elveszítheti őt. A szorongásra adott reakció a pityergéstől a heves sírásig igen változatos lehet. Tehát esetünkben elképzelhető, hogy csak átmeneti, a fejlődéssel járó szükségszerű állapotról van szó, és amint néhány hónap múlva ráébred a kicsi, hogy anya akkor is létezik, ha éppen nincs mellette, az alvásprobléma megszűnik. Természetesen erre csak akkor lehet számítani, ha nem betegség vagy rossz közérzet okozza a felébredéseket (megnagyobbodott orrmandulák, felső légúti hurut, fülfájás).
Ha pszichológushoz fordul a család, az első beszélgetés után javaslatot teszünk a további találkozások menetére (ki jöjjön, hány alkalommal, milyen terápiás formát ajánlunk). A terápia folyamán együtt gondolkodás zajlik, ahol a szakember kérdéseivel, észrevételeivel segít a családtagoknak, hogy felismerjék nehézségeiket, megértsék a köztük lévő kapcsolatot, átéljék a mélyben rejlő érzelmeket, feloldják a feszültségeket. Megbeszéljük, mit gondolnak, miért éppen most jelentkezett ez a probléma. Változott-e más a baba viselkedésében? Hogyan tudják enyhíteni a sírását? Mit jelent számukra a sírás? Mit éreznek, amikor a gyerek felébred? Kétségbeesettek, dühösek vagy együtt érzőek? Miben változott a család élete, mióta az éjszakák mozgalmasabbakká váltak? Ki kel fel a babához? Miért éppen ő? Hogyan viseli a kicsi, ha egyedül hagyják? Rá lehet-e bízni másra? Kiderülhet, hogy a valódi probléma nem is az alvással van: lehet, hogy a baba éppen csak eljut a felszínes alvás fázisába, és egy-két nyöszörgés után magától is visszaaludna. Ám a szülő ezt a mocorgást is segélykérésként értelmezi, és végül ő az, aki felébreszti a gyereket.

Néha nem tudni, mitől lesz jobb

Dr. Veres Gábor gasztroenterológus gyermekorvos, két gyerek édesapja:
Bevallom, nem szeretem ezt a kérdést, bár hetente tízen biztosan felteszik. Úgy érzem, orvosként az a dolgom, hogy tisztázzam, nincs-e betegség a gyakori ébredések hátterében. Igaz, hogy tapasztalataim szerint többnyire makkegészséges, jól fejlődő babákról van szó, mégis fontos, hogy nincs-e székrekedése, lappangó fertőzése a gyereknek, nincs-e reflux betegsége, nem allergiás-e például a tehéntejre, hiszen ez is megnyilvánulhat fokozott nyugtalanságban, hasfájásban. Ha a gyerek egészséges, nem orvosi problémáról van szó, de ez a kialvatlan, frusztrált szülőnek egyáltalán nem segítség. Mivel már öreg, tapasztalt gyermekorvosnak számítok, nekem is van számos ötletem, javaslatom, de egyiket sem gondolom minden esetre alkalmazhatónak. Jól emlékszem, kezdő orvosként javasoltam nyugtató, kellemes zenét az alvászavaros baba szüleinek, és ez először teljes mértékben be is vált. No, megvan a megoldás, gondoltam, és pár nappal később egy másik anyukának is ezt javasoltam, aki másnap kétségbeesve hívott föl, hogy gyereke szabályos dührohamot kapott a nyugtatónak szánt zenétől.
Tapasztalataim szerint olyan anyukáknál különösen gyakori ez a probléma, akik hajlamosak a túlzott aggodalmaskodásra, és már az első hónapokban is minden rezdülésre felkapták a babát.
Szülőként is tapasztalatokat szerezhettem a gyakori éjszakai ébredésekről. Botond jól alszik, ám első gyerekünk, Kata sokszor felébredt. Két napig próbálkoztunk azzal, hogy sírni hagytuk, de a másfél órás sírásai után úgy gondoltuk, hogy nem ez a megoldás. Végül minden korábbi elvem ellenére magunk mellé fektettük Katát. Ettől jobb lett a helyzet, majd körülbelül egy hónap múlva meg is szűnt a probléma. Ma sem tudom, hogy mitől…

Kismamatipp: Ha szakemberhez fordulunk, vigyük magunkkal a babát is az első találkozóra.

Csapdák és tévhitek

Szoptatás: számos olvasónk levelében olvassuk, hogy az alvásrendelésen, csecsemőkonzultáción az első kérdések egyike szinte mindig a szoptatásra vonatkozik. A szoptatás azonban önmagában nem okolható az éjszakai ébredésekért. Felkért szakértőink számtalan valós okot említenek, amelyek átmenetileg megzavarhatják az éjszakákat.

Játék, éneklés: Néhány szülő úgy gondolkodik, hogy nyugodtabb lesz az éjszaka, ha előtte jól kifárasztja a babát: éjszakába nyúlóan szórakoztatja, és az éjszakai felriadásoknál is ilyesmivel próbálkozik. Nagyon fárasztó, ne vágjunk bele! A gyerek is összezavarodik, mert végképp elveszíti a fonalat, mi is a különbség a nappal és az éjszaka között. Végül éppen a játék és a csak rá irányuló figyelem reményében ébredezik majd.

Autózás: Hátha attól elalszik? Igen, lehet, hogy elalszik. De mit ér ezzel a szülő, aki közben a kormánynál kókadozik? Gondoljunk arra, hogy olyasmit lehetőleg ne tegyünk, ami még nagy jóindulattal sem tartozik a normális éjszakai tevékenységek közé.

Cumisüveg: A felkínált cumisüveg édes tartalma fogszuvasodást okoz. Maga a cumizás is a gyerek szenvedélyévé válhat – egy éjszaka alatt akár három üveget is kiüríthet, ezért a pelenkázás miatt is föl kell kelnünk hozzá.

Cumi: A mellet próbálja helyettesíteni több-kevesebb sikerrel. Mivel nem ugrik vissza magától a gyerek szájába, éjszaka többször is felkelhetünk visszatenni. Túlságon lerövidítheti a szopási időt, és megzavarhatja a szopástechnikát, ezért szopós gyereknek nem ajánljuk.

Este etessük meg jól!: Sokak szerint az éhség az éjszakai ébredés leggyakoribb oka, és arra gondolnak, hogy az este adott magas kalóriatartalmú étel majd segít átaludni az éjszakát. Hat hónapos kor után kipróbálhatjuk, hogy az esti püré vagy gabonapép befolyásolja-e az éjszakák nyugalmát. Többnyire nem.

Kényeztetés babafürdetővel, popsikenőccsel: egyes reklámok szerint jobban alszik a baba egy nyugtató gyógynövényeket tartalmazó babafürdetős pancsolás után, vagy akkor, ha egy bizonyos popsikenőccsel kenjük be a fenekét. A kellemes hangulatú fürdetés segíthet ugyan megnyugtatni a hasfájós, nyűgös babát, de ebben a babakozmetikumoknak nincs szerepük.

Gyógyszerek: Biztosan sok elgyötört, kialvatlan szülő fejében születik meg a gondolat, hogy valami hatásos altatót vagy nyugtatót kellene adni a babának. Ne tegyük! Ezek a szerek kifejezetten károsan hatnak a gyerekek fejlődő szervezetére.

Összeállította: W. Ungváry Renáta

Kismama.hu

2005.01.01.